Erdei történetek
Az erdő nem tanít, csak emlékeztet.
Üdvözöllek!
Nem tudom, milyen úton érkeztél ide.
Talán csak egy pillanatra szerettél volna megállni.
Talán keresel valamit, aminek már a nevét sem tudod.
Vagy egyszerűen csak hiányzott egy hely, ahol a csendnek is van mondanivalója.
Én sem tudtam sokáig, mit keresek.
Nem vagyok író. Csak egy vándor a sok közül.
Sokáig jártam az erdőt, mire rátaláltam a saját ösvényemre.
Mindig a következő kanyart kerestem. Úgy hittem, ha még egy kicsit továbbmegyek, ott lesz az a hely, ahol végre minden érthetővé válik. Ezért sosem néztem vissza. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert mindig az járt a fejemben, mi lehet még előttem.
Talán ezért hiszem, hogy az erdő nem ígér válaszokat.
Csak ösvényeket.
Némelyik fénybe vezet, másik ködbe. Van, amelyiken nevetés kísér, és van, ahol csak a lehulló levelek lépnek melletted. De ha elindulsz rajtuk, talán egyszer csak ismerősnek tűnik egy fa, egy madár hangja vagy egy gondolat, amelyről azt hitted, régen elveszett.
Lépj be nyugodtan.
Az erdő már régóta vár rád.
